XMAB - "Napnyugta" ("Solpor")

Tradução húngara do poema "Solpor", publicado em Faro de Vigo, 31 Março 1985 (póstumo), e incluído em Poesía galega completa (ed. de Xosé Mª Álvarez Cáccamo), Vigo: Edicións Xerais (1987), p. 169.

Napnyugta	Solpor A Xoán Vidal, en lembranza da súa visita ao meu lar de Coruxo.
Nincs, nincs már idő a rózsákról szólni, álmokról, vágyakról, s az életről sosem. Most méla hangok hívnak válaszolni, megyek, megyek - felelem nékik csendesen.	Xa non é tempo de falar das rosas, soños, amores, vida que pasou. Agora chegan voces vagarosas i eu, nun besbello, lles respondo: Vou...
Nékünk dühös dal, keserű jaj nem kell. Nékünk mindaz többé nem számít, kedvesem! Gombolyodik létünk fonala csendben, én nem sajnálom, s ne sajnáld te sem.	Nin verso airado nin aceda queixa. De qué nos han valere, miña amiga! Imos desengrellando esta madeixa, con lástima de nós e con fadiga.
Csak a gyerekek, bennünket csak ők várnak, - hol fénylő, aranyos napok fénye fut - Gyerekek! Hangjai létünk dalának, ők elöl, mi hátul - oly rövid már az út.	Os fillos... Xa alá agarda a nosa prenda --luz dos días abertos e louridos-- Os fillos! Santo e seña da contenda, eles dediante e nós atrás, feridos.
Lépteink nyomát rőt homokon hagyjuk, napnyugtával lassan szétszóródik a fény. A hars tengerár zúgását se halljuk, te sem hallod meg és rá mit se szólok én.	Pousaremos os pés na branca area mentres o día no solpor devala. Nin ti ouces xa o balbordo da marea nin teño eu ansias de prender a fala.
Hallgatunk mindketten, egymás kezét fogva, parti szirt alatt lassan lépdelünk, léptünk egybefolyik, mint kettőnk sorsa... Tenger fölött a fény szétfoszlik velünk.	Silandeiros os dous, de mans collidas, imos devagariño pola praia, de par a par os pasos, como as vidas... A luz do sol, sobre do mar, esmaia.
Donkó László fordítása	Coruxo, 29 Agosto 1982